Ma már digitális fényképezőgéppel járjuk a vidéket, s az eredményt legtöbbször monitoron kapjuk meg, s hogy ez az élmény még fantasztikusabb legyen egy kis "varázslás" segítségével becsaphatjuk elménket és képeinket térhatású képekként nézhetjük vissza.

A sztereófotózásnak már igazi múltja van, így például a technikát már nem kell kitalálni, csupán újra-és újra nemzedékről-nemzedékre fel kell eleveníteni és csiszolni rajta egy kicsit, s ahogy a számítógép mindennapjaink részesévé vált egyre több program kínál megoldást az anaglif technika megvalósítására. A fényképezéshez bármilyen digitális fényképezőgép megfelel, azonban az állvány és egy kis odafigyelés mindenképpen szükségeltetik.

A sztereófotózást arra az elvre találták ki, hogy bal és jobb szemünk nem ugyanazt a képet látja (az emberi szem átlagos szemtávolsága 6-8 cm), s e két perspektívából alkotott képeket az agyunk rakja össze, s látjuk a világot térben. A térhatású fényképeknek pontosan ez az alapelve. A kiválasztott témáról két fényképet kell készítenünk úgy, hogy az első kép elkészítése után a fényképezőgépet vízszintesen el kell mozdítanunk - a kiválasztott tárgy távolságától függően - majd a második képet ebből a pozícióból kell elkészíteni. Hogy ez a vízszintes elmozdítás pontosan mennyi is legyen, azt vagy elhiszi az ember a táblázatoknak, vagy sok-sok kisérletezgetés és próbálgatás után maga jön rá a helyes elmozdítási értékekre a jobb térhatás elérése érdekében.

Természetesen a két kép elkészítése közben a lehető legrövidebb időnek kell eltelnie, hogy például a fényviszonyok is a lehető legkevesebbet változzanak.

Ha megvan a sztereópár fényképünk, akkor egy ügyes kis programmal (mely tudásától függően megtalálható akár ingyenes verzióként is az Interneten, vagy kisebb-nagyobb összegért megvásárolható ), összeilleszthetjük a két fényképünket, melyet a programunk egy kicsit átalakítva (a vörös és cián színcsatornáikat a két képnek felcserélve) jelenít meg egyként a monitorunkon. S a végső eredményt egy speciális színszűrős szemüveg segítségével tudjuk elérni.

Fantasztikus élmény, mikor képeink térhatású fényképekként jelennek meg előttünk, s olyan érzésünk van, mintha a falak tényleg fölöttünk magasodnának, a gyilokjáróról lenézve érzékeljük a magasságot (talán még szédülünk is), s a várudvar távolabbi részei szinte mérhető távolságba kerülnek.

Fontos még, hogy a speciális szemüveg, mely vörös és cián fóliával (vagy drágább kivitel esetén lencsével) rendelkezzék és az elkészített képeket úgy kell nézni, hogy a szemüveg felvételekor a vörös fólia a bal szemünk elé kerüljön.