Az újkor óta Keresztelő Szent János titulusú plébániatemplom iskolapéldája a középkor falusi egyházának. Kicsiny, téglány formájú hajójának keleti végéhez arányosan ívelt szentélyapszis járul, s a nyugati oldalán álló karcsú, négyszögletű toronnyal alkot "hármas egységet". Az inkább szabálytalan félkört, mintsem csúcsívet formázó diadalív mögött, a szentély északi falán nyílik ajtó a kis sekrestyébe, a toronyba kívülről van a bejárás, míg a hajóba a déli oldal kőkeretes kapuján át lehet belépni. A cserkúti templom legfőbb látnivalói azonban a középkori falfestmények. Már az említett, XII-XIII. századi déli bejárat mellé, a külső falra is kerültek freskók: az eső áztatta, napszítta foltokból segítőszentek - köztük az úton lévők gyámolítója, a Krisztushordozó Szent Kristóf - figurái rajzolódnak ki. A belső térben, a diadalív fölött a világbíró Krisztus, bal felől a trónján ülő Mária és a gyermek Jézus, velük szemközt a dárdás-pajzsos Szent György lovas alakja vonja magára a tekintetet. A hangsúlyos elhelyezés arra utal, hogy a legendák lovagja lehetett a templom eredeti védőszentje. A hajó északi falát két egymás feletti sorban megkomponált falképciklusok díszítik. Felül az apostol szentek sorakoznak, mellettük az angyali üdvözlet allegorikus jelenete, alattuk a kálvária stációit szenvedő Megváltó alakja látható, oldalt a lelkek mérlegét tartó Szent Mihály arkangyal. A képek nem egy időben keletkeztek: a Szent György-freskó melletti gótikus feliratról leolvasható az 1335-ös évszám, de a kutatók szerint ennél korábban és később is készültek a különböző képciklusok, a XIII. és a XV. század között.
A török elleni, majd a kuruc-labanc háborúk elültével, 1725-ben renoválták először a templomot. Szakszerű régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1967-től 1972-ig történt.
;)
;)
;)
;)
