- Vígvári Tamás anaglif, térhatású fotói -

Kérlek, mondd el véleményedet az oldalról és a képekről a Vendégkönyvben.

Kattints a kisképre a nagyításhoz, majd a nagykép megtekintése után zárd be az ablakot!

A Balaton-felvidék csodálatos szépségű, vulkanikus eredetű hegyei közül, a csobánci hegytető egyik sarkában láthatóak a középkori vár maradványai.

1221-es oklevélben szerepelt először Csobánc hegye, amikor egy birtokjogi pereskedés kapcsán említették, mert a diszeli nemesek szőlőt telepítettek rajta, mellé pedig egy kőházat emeltek. Egy 1255-ös iratban jegyezték fel, hogy a Rátót nemzetséghez tartozó Balduin előkelő fiai, Gyula és ifjabb Balduin alapozták meg a csobánci vár korai épületeit, melyeket a szakadékos hegyoldal mentén, kör alakú területet oltalmazó várfal övezett, kívülről mély szárazárokkal ellátva. Az ifjabb Balduin utódai felvették a Gyulaffy nemesi előnevet, ilyen formában évszázadokig birtokolták a környékbeli falvakból álló váruradalmat. 1490-ben meghalt Gyulaffy László, özvegye Gersei Pethő Katalin - Kinizsi Pál temesi ispán beleegyezésével - annak somlói várnagyát, Leányfalusi Ágostont hívta meg, hogy a várható német támadás ellenében megerődíttesse csobánci várukat. Az eddig végzett kisebb mértékű kutatások szerint ekkoriban emelték a vaskos öregtornyot, erős támpillérekkel kiegészítették a várfalakat és a széles fennsíkon az ellenséges ostromfegyverek távoltartására mélyebb gödröket ástak. A korabeli források arról árulkodnak, hogy 1554 novemberében egy reggelre virradóra, a veszprémi törökök hirtelen rajtaütöttek a magyar végváron. A pogányok az éjjeliőrt megölve már a falakra is feljutottak, de a felriadt helyőrség tagjai véres küzdelemben megfutamították őket. A XVII. századra már elvesztette katonai jelentőségét, csak mint a váruradalom központja szolgálta akkori birtokosát, az Esterházy főnemesi famíliát. Utolsó hadi szereplésére 1707. február 25-én került sor, amikor Tapolca felől nagyobb császári sereg indult ostromára, hírét véve, hogy a bemenekült környékbeli nemesség nagyobb vagyont őriz falai között. A felkelők dunántúli hadi helyzetének romlásával kénytelenek voltak 1709 nyarán kiüríteni az erősséget, amit a bevonuló Habsburg katonaság lőporral szinte teljesen megsemmisített.

Az eltelt évszázadok alatt a könyörtelen időjárás erőteljesen omlasztotta maradványait, az 1960-as években csak kisebb jellegű állagmegóvást végeztek az öregtornyán, de a nagyhírű történelmi emlékhely méltó módon való megóvása még a jövő feladatai közé tartozik.