A Mátra déli lábánál, Kisnána községének belterületén egy kisebb domb tetejét foglalja el a restaurált középkori vár tömbje.
A magyar államalapítás utáni időkben az Aba nemzetség uralta ezt a vidéket. Vezetőjük, Aba Sámuel politikai súlyát jelezte, hogy feleségül kapta Szent István egyik húgát, majd 1044-ben magyar királlyá koronázták. Későbbi leszármazottai jelentős méltóságokat töltöttek be, majd a XIV. századtól kisebb családokra bomlott szét az ősi Aba nemzetség. Közülük a Kompolti család mondhatta magáénak Kisnána területét.
A régészeti feltárások tanúbizonysága szerint eleinte egy nemesi kúriában éltek, melynek közelében emelkedett a jobbágyfalu plébániatemploma. A XV. század második harmadának belháborús viszonyai miatt Kompolti János erős kőfallal vettette körbe lakóházát, melybe belefoglalták a korábbi templomot is. Első fennmaradt okleveles említése 1445-ből maradt ránk, amikor már várként {"castrum"} nevezték meg, és a békés viszonyok helyreállítására összehívott országgyűlés engedélyezte a fennmaradását.
A későbbi évtizedekben még egy külső fallal erődítették meg, így a vizes árkon átívelő fahídon vezetett az út a vaskos kaputoronyhoz.
Miután 1521-ben férfiágon kihaltak a Kompoltiak, örökösödési szerződés által a vár a Losonczy főnemesi család birtokába jutott. Később Losonczy István, Temesvár hős védője menedékként átadta Móré Lászlónak, aki a mohácsi csata utáni anarchikus pártharcok idején rablóbarlanggá züllesztette. Igyekezett mindig a legtöbbet ígérő pártjára állni, így többször is köpönyeget cserélt Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd királyok oldalán. Mellette nem vetette meg a rablótámadásokat sem, így rendszeresen fosztogatta a Budára igyekvő török kereskedőkaravánokat is. Ennek megtorlására 1543-ban a budai pasa nagy sereggel rontott a rablóvárra. Annak védője - Móré László - a legenda szerint aranypénzt szórt az ostromló törökök közé, hogy ezzel elterelve figyelmüket, elmenekülhessen. Terve azonban nem vált be, elfogták és élete végéig az isztambuli Héttorony börtönébe zárták.
Kisnána várát később sorsára hagyták a hódítók, épületeinek köveit a környező vidékek lakossága nagyrészt lebontotta, maradékait az 1960-as években végzett műemlékvédelmi helyreállítás mentette meg a végső pusztulástól. Napjainkban a Mátraalja vonzó történelmi műemléke, melynek falai alatt nyaranként látványos várjátékokkal idézik fel a letűnt múltat.
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
