Détshy Mihály - Szádvár (16. oldal)

"Szádvár máskülönben elég jól erődített és biztonságos, s így az ott tartott katonaság az ellenség súlyos támadását is könnyűszerrel feltartóztathatja, csak a rombolásokat, amelyeket a vár ostroma idején a nagyszámú ágyúlövés okozott, azaz a szétlőtt falakat kellene helyreállítani, mert ezek a romlások oly súlyosak, hogy az ellenségnek könnyű lehetőséget adnak a vár bevételére. Ezért Felséged kegyeskedjék rendelkezni, hogy ezeket a legelső adódó alkalommal kőből helyreállítsák, ami jelentéktelen költséget igényel csupán, mert csak a kőműveseknek kellene fizetni, a többi munkát a vár jobbágyai ingyen és megfelelően elvégezhetik. Veszett ügye lenne ugyanis Szendrőnek és sok más véghelynek, de az ország nagy részének is, ha ez a vár veszélybe kerülne, mert az ellenség gyakran kerülgeti ezt a vidéket."

Détshy Mihály - Szádvár (18-19. oldal)

"Uraságotok megbízásából - Guyot Ferenc, a Kamara architechtusának távollétében- vitézlő Marossy András urat magam mellé véve indultam Szádvárnak tekintetes és nagyságos Pethe László királyi tanácsos által restaurált romos épületeinek szemléjére és becslésére, és ott találtam a vár prefektusát, Ivánczy Mihály uramat Torna vármegyének Szádvárban egybegyűlt szolgabíráival és esküdt ülnökeivel. Ahol is csakhamar egyetértésben a legszorgalmatossabban megszemléltük valamennyi épületet és építményt, amiket ott helyreállítottak, miután a néhai Schwendi Lázár a várat ostromgyűrűbe fogva ágyúzással romba döntötte...

A bástyák körül újonnan épült vagy restaurált és megvastagított várfalakat találtunk, amelyek 13 ölre terjednek.
A váron belül és kívül a falakat teljességgel kijavították és kipótolták.
Ezeken a fent részletezett építményeken kívűl újra készült a felvonó szerkezet, amit közönségesen csigának neveznek, a maga tartozékaival és nagyvastagságú és hosszúságú kötéllel látták el.
A várfalakat és a vár többi épületének tetőit is teljesen felújították és helyreállították, amelyek reparációjára irdatlan mennyiségű zsindelyt, deszkát, szöget és egyéb különféle faféleséget használtak fel, minthogy a nevezett Szádvár várának nincs efféle erdeje, távolabbi helyekről vásároltak és szállítottak ide. Vasból is néhány mázsát vásároltak, valamint tíz mázsa salétromot is, amiből ágyúhoz való port készítettek.
Emellett a vár belsejében a vízmedence mellett malmot építettek négy köpüvel a portöréshez, amelyen malmot a vár nehezen nélkülözhet, és a várnak is hasznára van.

Mindezt a míves emberek, mint kőmívesek, ácsok és kovácsok, valamint az egyéb munkások fizetésével egyetemben számolva, mégis amennyire minél olcsóbb áron lehetett, mindösszesen 328 magyar forintra és 97 dénárra becsültük.

Ezeket kellett Uraságodnak a legnagyobb engedelmességgel tudtára adnom, akinek atyai gondoskodásába ajánlom magamat."

A Cserehát belső vidékén, Szögliget községétől gyalogosan 1 órányi távolságra emelkedik egy 461 méter magas hegycsúcson, a fákkal-bokrokkal erősen benőtt Szádvár.

Nagy területet elfoglaló erődítményét - mint oly sok társát is - az 1241-42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszakban emelték, valószínűleg IV. Béla király utasítására, hogy a tornai erdőispánság központjaként szolgáljon. A XIV. század eleji belháborúk során Aba Amadé tartományúr fegyveresei foglalták el, tőlük 1319-ben vették vissza Anjou Károly király csapatai. A királyi kezelésben álló váruradalmat Luxemburgi Zsigmond adományozta az őt trónra segítő főnemesek egyikének, Bebek György bárónak. 1440 után a huszitákkal szövetséges Komorowsky Péter, lengyel származású rablólovag kerítette hatalmába, akit Erzsébet - özvegy királyné - utószülött fia védelmére hívtak az országba. A középkor évszázadaiban még magáénak mondhatta a Szapolyai főúri család, majd Werbőczy István (a nemesi szokásjogokat írásban rögzítő "Hármaskönyv" szerzője). A mohácsi csata utáni anarchikus belháborúkban ismét a Bebek família ragadta magához. György úr a korszak hírhedt rablólovagjai közé tartozott, aki pártállását a szerint változtatta, hogy melyik király ígért neki nagyobb birtokot. 1567 januárjában a Habsburg-párti Schwendi Lázár generális vette ostrom alá zsoldos seregével a kővárat, melynek őrségét a nagyúr felesége, Patócsy Zsófia irányított. A négynapos ágyúzás során súlyosan megsérültek falai, így a védősereg kénytelen volt szabad elvonulás fejében feladni a posztját. A XVII. században is jórészben zálogbirtokosok lakták épületeit. Akkoriban már nem számított jelentősebb katonai létesítménynek, az erdélyi fejedelmek hadjáratai során rendre meghódolt a kis létszámú őrség. Pusztulása a Habsburg császári erők és Thököly Imre kurucainak csatái miatt következett be, amikor 1685 novemberében Caprara generális megszállta és felrobbantotta falait, épületeit.

Többé nem szerepelt a hadi krónikák lapjain, nem állították helyre, így mára a kővár területét visszahódította a természet.