A török hódítók életében a fürdőkultúra meghatározott szerepet játszott.
A fürdők nem csupán egészségügyi célokat szolgáltak, hanem az együttes szórakozásnak is keretet biztosítottak. Különösen igaz ez a muszlim társadalmakban meglehetősen elzártan élő nőkre. Ha máshová nem is igen járhattak, nem volt az a férfiúi szigor, amely a fürdőzéstől eltilthatta volna őket. A keresztény utazók elborzadva írják, hogy hetente akár három-négy alkalommal is igénybe vették e szolgáltatást. A hódoltságban azonban még a fürdőkben sem engedhették el magukat gondtalanul: egyszer portyázó huszárok ütöttek rajta az egyik budai fürdőn, s a szerencsétlen hölgyeket télvíz idején mezítelenül kergették a városig.
A török fürdőket két nagy csoportba sorolhatjuk. "Ilidzsének" a természetes forrásokra épült hévíz- vagy termálfürdőket, "hamamnak" a gőzfürdőket nevezzük. A két típus közötti különbség a vízellátás, illetve a fűtés megoldásának módjában rejlik, alaprajzilag azonban nincsen lényeges eltérés közöttük. Mindkét esetben a római fürdők szerkezeti beosztását követték. A hódolt magyar területen ilidzséket és hamamokat egyaránt építettek. A berendezkedő hódítók a fürdők esetében is felhasználták az itt talált középkori előzményeket, elsősorban ott, ahol természetes hévízforrások fakadtak.
Török kori fürdő feltárását fejezték be (1989. április 4-én) az István Király Múzeum régészei Székesfehérvárott.
A kutatás során a Güzeldzse (szép) Rusztem (vagy Rüsztem) pasa -először temesvári (1559-ig), majd budai beglerbég (1559-től 1563-ig), alapítványából emelt és fenntartott épület alapjainak a csaknem kétharmada a felszínre került. Az elmúlt évszázadokat viszonylag jó állapotban átvészelt falakra, vízvezetékre találtak a szakemberek. A fürdő - mint a feltárás igazolta - előcsarnokból, vetkőző helyiségből és fürdőkamrákból állt. A fürdő alapfala hatszögű volt, amelynek közepén sokszögű kőlapon a fürdővendégeket masszírozták. A fürdőtől nyugatra négy magán fürdőkamra részletei kerültek elő. A tűz táplálása a fürdőépület nyugati szárnyában történt. A fürdőkamrákat padló alatti fűtéssel látták el, a falba épített agyagcsöveken vezették a melegvizet a kádakba. A hátsó traktusban helyezték el a kazánházat és a padló alatti fűtés kemencéit.
Evlia Cselebi, török világutazó 1664-ben írja a fehérvári fürdőről: "A lelket megnyugtató gőzfürdő dícsérete. Egyetlen fürdője van, de az ikerfürdő."
Székesfehérvárott egyébként a korabeli feljegyzések szerint a török korban 5 fürdő és 11 kútház volt. Küzülük csak Güzeldzse Rusztem pasa, Jókai utcai fürdőjének a maradványait tudták feltárni a régészek, a többi teljesen megsemmisült.
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
